A zenében számos műfaj létezik és természetesen mindenki azt (vagy azokat) játssza, ami a szívéhez legközelebb áll. Magyarországon sokan kedvelik a mulatós zenét, ami egy egészen speciális műfaj. Ebben a bejegyzésben arra szeretnék rávilágítani, hogy mi teszi ezt igazán különlegessé.

 A mulatós zene Magyarországon a lakodalmas rockkal kezdődött a nyolcvanas évek közepén, melyet az akkori Jugoszláviában élő magyar együttes, a 3+2 honosított meg. Az együttes saját számok mellett mellett magyar nóta feldolgozásokat is játszott. Fontos, hogy a magyar nótát nem szabad összekeverni a magyar népdallal! A magyar nóta egyéni szerzőktől származó lírai dal, énekes műzene. Keverednek benne a nép- és műzenei, valamint a szóbeli és irodalmi elemek. Azaz a magyar nótákat zeneszerző írta, bár sok nóta esetén már nem is ismerjük az eredeti szerzőt. Mivel a magyar nóták többsége a 19. században született, egy részük "szájhagyomány" alapján terjedt. Az ismertebbek (például a Halvány őszi rózsa) kotta formájában is megjelentek.

A népdalról azonban kijelenthető, hogy a szerzője nem ismert, szövege és dallama a nép ajkán csiszolódva, formálódva szájhagyomány útján maradt fenn. Így egy-egy dalról hangzás alapján szinte lehetetlen eldönteni, hogy népdalról vagy műdalról (azaz zeneszerező által írt, népies dalról) van-e szó. Például a "Kiskút kerekes kút" című dal, népdal, a hasonló hangzású "Lányok a legényt" azonban műdal. De mondok egy jobb példát! A pár éve nagy sikert elért "Nézését meg a járását" című dalról kiderült, hogy két ismert magyar népdal átdolgozása. Azaz azt nem Kis Grofó, sőt még nem is Fásy Ádám írta. Így jogdíjra egyikük sem tarthat számot, mivel szerzői jog népdalokra nem értelmezhető.

De vissza a nyolcvanas évekbe! A 3+2 együttes, és az ő sikerükön felbuzdulva alakult lakodalmas rockot játszó zenekarok aztán magyar népdalokat is felvettek a repertoárjukba. Később ehhez jöttek a cigánynóták, majd a csárdások. Tulajdonképpen ezek összességét nevezzük mulatós zenének. Persze ez évek során rengeteget változott a hangszerelés, egyre jobban háttérbe szorult a gitár, így a lakodalmas rock fokozatosan elveszítette rock jellegét.

A leírtakból látható, hogy a lakodalmas műfaj elég nagy mozgásteret ad a zenészeknek. Ugyanis a nóták és népdalok feldolgozásából született lakodalmas slágerek döntő többsége esetén csak a dallam adott, a kísérőautomatikás szintetizátoron játszó zenész maga választja meg a kíséretet, azaz hogy milyen akkordokat játszik bal kézzel a jobb kézzel játszott dallamhoz. Persze csak bizonyos keretek között, de mégsincsenek kőbe vésve azok a bizonyos akkordok, sokszor csak a zenész saját fantáziája szabhat határt. Az a dolga, hogy találjon egy, a dallammal harmonizáló akkordmenetet. Persze ez egy kétélű dolog, hiszen egy jó, fantáziadús akkordmenetet megtalálása sem mindig egyszerű.

Ezzel szemben a huszadik század, illetve napjaink dalait pontosan azzal az akkordmenettel kell játszani, amelyet a zeneszerző megkomponált. És ez vonatkozik azoknak az előadóknak a dalaira is, akik mulatós stílusban írnak saját dalokat (például Balázs Pali). Ez óriási különbség a (klasszikus) mulatós, és a többi műfaj között! Tehát a amíg a mulatós zenék esetén tulajdonképpen nem létezik rossz kíséret - azaz ha egy D moll helyett F dúrt játszunk, az bocsánatos bűn lehet - egy rock- vagy popdal esetén nincs ilyen szabadság: pontosan azt kell játszani, amit a zeneszerző megálmodott. Nem lehet azzal érvelni, hogy "nem tudom megállapítani, melyik az az akkord, de szerintem ez jó lesz ide", vagy hogy "azért játszom így, mert nekem így tetszik". Addig kell próbálkoznunk, míg rájövünk, valójában melyik akkord szól abban a dalban. De nem kell megijedni, tanulással és gyakorlással ez a dolog tanulható. Nekem az a célom, hogy ezt a fajta tudást átadjam a Szintetizátoriskola tanulóinak.